Otthon

Végül is innen a világot
a tér három dimenzióját:
a földön földbe levegőbe
Végül is innen az időt a
múltat a jelent a jövendőt
Kinézek házfalakra látok
alig száz méter út a szemnek
fönt repülőgépek galambok
lent egyre-másra kő meg aszfalt
s a nappalok sötét burokban
lágy éjjelek zárójelében
Csak útszél ez s a szél a vendég
s a föld forog nincs más idő itt
de biztos pont határi őrhely
fészek várbástya menedékzug
s akik szorosabban lazábban
hozzátartoznak: jótevőim
Pár száz méterre a szülőház
látnám a temetőt is innét
érzem őket a házakon túl
erőterük táplálja kedvem
amíg az egyiktől a másik
bejáratáig elbotorgok
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]