Bátyám ravatalánál
Ő csak feküdt ott fölpattanva szája |
s mondta a pap kezében bibliája |
A halottasház ajtaja az egyik |
rosszul betámasztván zörögve megnyílt |
Volt aki ingujjban jött más megint ki |
feketében nyakkendővel vonult ki |
A gyászhuszárok szinte félcivilben: |
kék-szürke nadrágban s kék-szürke ingben |
S a kondoleálók sorjában egyre |
hol csak kezet szorítva hol ölelve |
A fejnél két vas kandeláber ormán |
spirituszláng égett izgága-formán |
S ő csak feküdt horgassá vált az orra |
s nyakát mintha kissé behúzta volna |
szokatlanul hiszen tartása állva |
s jártában is olyan volt mint a szálfa |
Ki bagatellizálta a világot |
most íme ő is bagatellizált volt |
kit nem soká a föld alá bedugnak |
étkévé sok jóétvágyú kukacnak |
de így is most is még csodák csodája… |
Feküdt feküdt csak fölpattanva szája |
|
S nem szenvelgés ez – Isten látja lelkem – |
félig sajnáltam félig irigyeltem |
|
|
|