|
A nyolcvanéves Keresztury Dezsőnek
|
| „A világ szelei csak lombom mossák. |
| Állok. Gyökerem köt el nem szakadva.” |
| (Keresztury Dezső: Beszélgetés az igazságról.) |
|
| Ez olyan fa, igen, ez csak olyan, |
| hogy gyökere van, és hogy lombja van, |
| vagyis: olyan, akár a többi fa, |
| nincs senkinek miért csodálnia. |
|
| Ez olyan fa, igen, ez csak olyan, |
| hogy gyökerének ezer ujja van, |
| s az ezer ujj ezerfelé szaladt, |
| s jól megkapaszkodott a föld alatt. |
|
| Ez olyan fa, igen, ez csak olyan, |
| hogy lombjának ezernyi gallya van, |
| s ezernyi gallyon százezer levél, |
| s a százezer levél mind zúg, beszél. |
|
| Ez olyan fa, igen, ez csak olyan, |
| hogy lombjában világ tudása van, |
| mert fújta, fújta a világ szele, |
| és megtöltekezett a lomb vele. |
|
| Ez olyan fa, igen, ez csak olyan, |
| hogy lombja védősátor, baj ha van, |
| hogy árnyékában, fáradtság ha lep, |
| pihenni s felfrissülni is lehet. |
|
| Ez olyan fa, igen, ez csak olyan, |
| hogy gyökerében hűség súlya van, |
| s e hűség soha el nem engedi, |
| áll a fa, áll, áll: a gyökér köti. |
|
|