Illyés Gyula gondolatai
| Most váltak visszavonhatatlanul |
| öntörvényű s végképp felnőtt erőkké |
| gránit- sőt gyémánt-tábla-vésetekké |
| fém-domborítású törvény-lapokká |
| Többé nincs aki egyetlen vonást is |
| meg tudna változtatni rajtuk eztán |
| akár önként akár kétes parancsra |
| Teremtőjük falnak fordult – előtte |
| nem áldta meg teátrális szavakkal |
| s nem küldte el apostolkodni őket |
| falnak fordult csupán s magukra hagyta |
| bízott bennük: lelkéből lelkezett |
| magzataiban: másnemű anyagból |
| de ők: ő – csöndesen érezte tudta |
| Hát ilyenkor következik be a |
| diadal (vagy a végleges gyalázat |
| az ebhitű szülőknél) |
Itt e pompás |
| utódok lassacskán mind elszegődnek |
| egyszerre sok felé és több felé még |
| s gazdáik észre sem veszik mikor |
| nagyobbá szebbé lesznek általuk |
| Gyászoljunk? A milliomos szülők |
| valamiképp mégis ambivalens |
| érzése bennünk: önsajnálkozás |
| és hála együtt hogy a hagyaték |
| nem nő tovább de hogy már eddig is |
| ilyen hatalmassá növekedett |
|
|