Tél, ablakból
Hová bújtak a madarak? Üres |
az ég, a tv-antennák keresztjei, |
mint agyag-szobor-vázak, amiket |
egy szobrász ott felejtett. |
|
Vázak… A kert is csupa váz, csupa |
meztelenség, a tekintet kopog, |
mikor hozzájuk ér, a pára- |
bolyhokat is kisöpörte a szél. |
|
Kemény lett a világ, kegyetlen, |
szemérmetlen – rendőri hullakamrák |
célszerűségével berendezett. |
S ó mennyi az ismeretlen halott! |
|
Így jó, s még hó se jön, hogy részvevő |
lepleivel, csecsebecséivel |
irgalmatlan őszinteséget. |
|
Így jó mégis: ilyenkor tűnnek el |
a saját és az idegen lakájok, |
kik fülbesúgó széptevéseikkel |
az állhatatlant megzavarják. |
|
|
|