Azonosulás
A gyomot se, azt sincs erőm kitépni. – |
Járok a harmatlepte, nyári kertben, |
már rész belőle, félek szinte lépni: |
magam tiprom, ha ellankad figyelmem. |
|
Lélegzik, érzem, mélyen önfeledten, |
lélegzünk, – két boldog gazdag-szegény: mi, |
én nem helyette és ő nem helyettem, |
vagyok belőle ágnyi csak, levélnyi. |
|
S mert e mimikri egzisztenciális, |
nemcsak szemnek, de földnek, levegőnek, |
esőnek, napnak, forgó évszakoknak: |
|
legyen sorsbéli azonosulás is, |
hogy részeim ha menni készülődnek, |
sokáig nélkülük én se maradjak. |
|
|
|