Zavartalan
Ámítás újra egy nyár tartamára |
reménykedő szem pislog a világra |
|
mozog formát cserél de csak előre |
egyről kettőre lentről delelőre |
|
társulni s úgy hogy múlt nélkül a mosttól |
kívánatoshoz a kívánatostól |
|
nevetséges még szégyellni való is |
hogy hűs ész ábrándokba ringatózik |
|
pedig már hány fagy-mángorolta szárat |
látott hány széjjeldúlt aprócska gyárat |
|
megrongyolódni díszbe öltözöttet |
zugokba gyűlni száraz régi zöldet |
|
az arcra mégis áhítat telepszik |
izgul szorong tűr bízik fél verekszik |
|
talán nem is az agy hiszi – hús a |
csont ín izom velő bőr ama „rózsa- |
|
bokrok” dús „bokrai a vérköröknek” |
rokonai a kezdettől öröknek |
|
mik ha megint kedvük veszítik őszre |
nem halálra készülnek – pihenőre |
|
s ha mégis történne valami nem jó |
egyforma sorsból sorsuk lesz hasonló |
|
melyben nem tényező a nyápic elme |
a fontosabb erők közé keverve |
|
hol az élet nevetve buktatóit |
zavartalan békével folytatódik |
|
|
|