Megint tavasz
Megint tavasz. Nem tud meghatni többé: |
a kell, a kell – csábító mezbe bújva, |
a kell, a kell – a törvény masinája, |
azt hallom én kattogni újra s újra. |
|
Mandula-, kajszi-, meggyvirág s a fűben |
ibolya-foltocskák. Holnaputánra |
hervadás, majd gyümölcs (ha jól megy), aztán |
megint az ősz s a tél kálváriája. |
|
Szabály, ismétlődés, nagyon meguntam. |
S ki örvendeztem a törvénynek egykor, |
ma fázom tőle, s félek: azt szeretném, |
ha kizökkenne a rend a szokottból. |
|
Akkor még… akkor még talán… De lelkem |
(poros hasonlat) elfáradt madár már, |
s ha villám vág is mellette a fába, |
csak odanéz, bólint, s tovább se száll már. |
|
|
|