Vers lett

Szárnyak suhognak ének árad
vetélkedik buzgó bogárhad
növények sarjadnak kimúlnak
a nagy ritmushoz idomulnak
zúgnak ha szél inal közéjük
terem vagy nem terem szeszélyük
százféle színben színesednek
száradnak tűzön szenesednek
körülfognak s el is takarnak
táplálnak óvnak nyugtot adnak
Mehetnék eztán óceánra
halott holdbéli pusztaságra
néhány papírlappal kezemben
bő kert övezne ott is engem:
a kertből vers lett s míg a vers él
e kert erősebb lesz a kertnél
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]