Ars poeticák a XX. századból

Miután más-más ars poeticák

tömegét olvassa az ember

s először komolyan veszi

amit komoly nevek leírnak

de aztán lassan kezd megzavarodni

mert halmozódnak a hideg-meleg

fehér-fekete ellentétek és

nem is az egyéniségek jegyében

hanem a tárgyi meghatározásban

méghozzá gyakran szörnyű méretekben

miután mondom kezd megzavarodni

az ember s túl a megzavarodáson

fejet csóválni s kételkedni hogy

egyáltalában lehetséges-e –

kél benne forró hála is ama

szent kóklerek és bohócok iránt

akiknek mégiscsak köszönhető

hogy a „hasznos” és hogy a „praktikus”

az „okos” „pontos” „rendes” „célszerű”

s hasonló más derék szavak közé

az áldott „szép” szó is belékerült