A latin nyelvtan
A latin nyelvtan bennem szétesőben, |
állott pedig meg-nem-rendíthetően, |
s nemcsak magamagát tartotta bennem, |
vigyázott rám is egy-egy csúf időmben. |
|
Fogódzhattam belé mindig nyugodtan, |
akárhány földrengéses pillanatban, |
ha tárgy-, részes- vagy birtokos esetbe, |
ha bármilyen másikba is jutottam. |
|
Latin idézet jött nemrég a számra, |
de közepét a feledés kirágta, |
s főnévvel a melléknevet nehéz volt |
egyeztetnem esetbe, nembe, számba. |
|
És megriadt bennem valami akkor: |
ilyen furcsán is támad az öregkor, |
hogy egy biztosnak-vélt részünk leporlik, |
mint orr, fül, kéz, lábujj egy kőszoborról? |
|
És kapkodás lett bennem és üresség, |
fölbomlott egy öröknek-hitt szövetség. |
Ó, latin nyelvtan, rend, erő, szilárdság, |
ó, tisztességtelen, csaló öregség! |
|
|
|