Előre-hátra
Ha visszafelé úgyis rossz úgyis rossz ha előre |
Görbül a föld az idő szintén fut a szem üres levegőbe |
Tegnap egy fontos (fontos? fontos?) levelem érkezett |
holnap ünnep lesz hívja föl rá figyelmem az emlékezet |
Egyik se nagyon érdemel szót – de a ma az igen |
az összegző s új alapot rakó buzgóság perceiben |
A percek a percek az idő útjának zúzaléka |
ha ők lazák becsúszik könnyen a láb a szakadékba |
Különben is: a folytonos előre-hátra-fordulások |
úgy meggyötörnek mint afféle testi tatárdulások |
s az akkor még vagy az akkor már két távoli idegen ikre |
múltból jövőből végül is esik egyazon gödörbe |
Barátaim tudjátok-e hogy az idő nekem nagyon fáj |
hogy nagyobbat nem ismerek ennél a fájdalomnál |
hogy az időről hallani sőt rágondolni sem akarok |
(ostoba strucc hiszen velőmig bennem van én meg benne vagyok) |
S a percek is… határaik között maradni éppúgy képtelenség |
hisz egyetlen perc is lehet kettős irányú végtelenség |
amelynek tágassága oly roppant szűk hogy összemorzsol |
Barátaim előbb-utóbb tudom hogy a halál kisorsol |
nézzétek el ha tán olyannak látszom mint egy oktalan állat |
sajdítóan iparkodom az is legyek ami a látszat: |
belőlem az idő (úgy! úgy!) még nyomaiban is kivesszen |
kívül meg? – föld barom növény ahogyan őket úgy vezessen |
|
|