Virrasztó
szór a hold színezüstöt. – |
|
Mind zavartabban kapkodok, |
hogy több nyomom maradjon, |
|
ezt-azt, mit az emlékezet |
|
például egy-egy szót, amely |
(hisz télbe tart az ember, |
s jég fonja be tüskéivel) |
|
vagy egy-egy lágy tekintetet, |
mely, míg félelmem áradt, |
rámcsillant, megdédelgetett, |
s tudtam: nem tőrt vet – ágyat. |
|
S reggelre úgy indulhatok, |
rajzolt egy szétmázolt lapot, |
|
|
|