Macska és madár

A tapadós havon nyúlt macskanyom, ritmikus gödröcskéivel díszítő kerti jel. A vénebb meggyfa alatt, lám, megszakad, tegnap még madár volt a fán, ma nincs madár Ha majd a havat fölszívja a nap, hova lesz a világból e lábnyom? Eltűnik, mint ama más gyilkosok nyoma a kerten túl, kivül, köröskörül. S ég lesz tovább az ég, föld a föld – semmiség: élt-e egyáltalán az a madár?