Szomszédság
Ha jól megnézném képzeletem szemével a szomszéd |
kertben a mindenféle (ecet- akác- mandula-) fákat |
mivelhogy klinika-kert (vagy -park) az ágaikon |
félelmek jajgatások (elvétve örömök) fekete és szines |
|
nyomait látnám – lebegő pántlikákat |
|
Az én kertem derűs kert: sem a szél sem a lepkék |
sem a madarak sem semmiféle ide-oda közlekedő |
nem szállít bánatot legföljebb a kicsiny |
gyógyszeres (vagy szeszes) üvegek (a betegek dobják át) azok |
|
hoznak időnként pár tört gondolatot elő |
|
Kertem alatt a klinika épületével egyvonalban |
játszótér a zsivaj a betegszobákba dől a nyitott ablakokon |
de nem hallottam még ellene tiltakozást: bizonyára |
emlékek százait hordja be s rakja le mint a látogatók |
|
a virágot a befőttet a narancsot (a szeszt is bár van rá tilalom) |
|
S akik a klinikáról nem haza mennek hanem a hullakamra |
fagyasztójába azok is diszkréten tűnnek el |
innen még azt se látom amikor a fekete zárt |
kocsiba (autóba) bedugják őket s a temetőbe |
|
viszik mert már egyedül ott van számukra hely |
|
Vagyis hát: békén élhetek itt s városban nem is ritkaság |
hogy a dolgok ennyire furcsán társulnak keverednek |
Ha olvasásba vagy írásba merülök a vadgalambok |
szelid burukkolása s a mentők rémületes |
|
sziréna-vijjogásai egyformán hangzanak fülemnek |
|
|
|