Agónia
Azok a föltápászkodások azok a |
készülődések gyors csomagolások |
aztán azok a csomag nélküli |
meg nem állítható elindulások |
a lakás más és más zugaiba |
s a dühös morranások hogy muszáj
|
a betáplált cél az üres szemekben |
a rogyó lábak kőkemény fegyelme – |
|
Itt már fordult a földi rend |
neki lett pontos útiránya |
élőinek esetleg összevisszák |
mert ők szélrózsa-tengelyek |
közepeiből tetszésük szerint |
kelhetnek útra s ha az erre téves |
jöhet az arra vagy fordítva éppen |
s előbb-utóbb csak sikerül |
s nem kényszerülnek számot adni |
percekről centiméterekről |
s ismételhetnek újrakezdhetik |
próbálkozásra megy nem vérre náluk |
|
De itt itt |
e dicsőséges szegénynél |
itt már mindenből egy maradt csupán |
s fogy a sor és nincs többé változat |
és ez az iszonyú céltudatosság |
ez a nyílvessző-ívű lendület |
ez a föláradó aszkéta-düh |
mely sürgeti a végkifejletet |
és minden moccanást jármába fog: |
a kívülről nézőt is földresújtja |
|
|
A kedves ősz a lombhullás a fű |
sárgulása a hervadó virágok |
a deres-ködös reggelek a hosszú |
éjszakák és arasznyi nappalok: |
a halál e szelídke hírhozói |
|
ó milyen jámbor játékok a hörgő |
torok a kihulló haj a pohár |
vizet se bíró kéz a kergült |
nyelv semmihez se köthető bitang |
|
száj szemérmetlen ínymutogatása |
s a hűtlen levegőbe kapdosó |
csámpult metszőfogak botránya mellett! |
|
|
|
|