Kisunokáim
| Kisunokáim, kegyelmezzetek, |
| nem én várom, hogy elveszítselek, |
| sőt nem is én, hanem ti vesztetek, |
|
| Kisunokáim, ti gátlástalan, |
| én szégyenkezve mutatom magam, |
| ti szebbek lesztek folyamatosan, |
|
| Egyszer túl nagy lesz már a változás, |
| kisunokáim, ahogyan szokás, |
| és képtelenség a visszakozás, |
| csak búcsúzás marad, csak búcsuzás. |
|
| Kisunokáim, kegyelmezzetek, |
| most és akkor nagyon szeressetek, |
| ti maradtok úgyis a győztesek, |
| a kellőnél jobban ne győzzetek! |
|
|
|