Ajtó

Kinyílik-e az a zöld rücskös ajtó? Kinyílik-e? Elém szaladnak-e? Pedig bent vannak semmi kétség Bent kell hogy legyenek Másutt sehol se sikerült   nyomukra lelnem Nyilván a székeket húzogatják:   várakat építenek   külön-külön mindegyikük magának Sejtik hogy az ilyesmi fontos   nem tanította senki őket Nyugodtak a díszfák az udvaron:   ma is látták hallották mind a hármat Nyugodtak a zöld ablakok a lépcsők   a tető s a kora-szeptemberi   délután aranya a házfalon Szerintük semmi zökkenő De nékem De nékem kinyílik-e az az ajtó   énelém kiszaladnak-e? – Gyönge lábdobogás gyerekhangok tüskés harmóniája   belülről valahonnét Belülről belülről – a falak mögül-e?   bordáim mögül-e? Gyerekhangok gyönge lábdobogás   ám csak nem nyílik az az ajtó   holott tudják hogy ilyentájt jövök haza szokásosan Ott álldogálnak rendszerint a kerítésnél   izgatott s hűséges fogadóbizottság   arcukon kezükön a játék nyomai   árnyékban jázminbokrok alján A szemben-házfalon   az édes szeptember délutáni napfény   akár e mostani – Ó de csak nem nyílik ki az az ajtó   (kópéságból más okból kulcsra zárták?) Pedig bent kell hogy legyenek igen   bent kell hogy legyenek Másutt sehol se sikerült   nyomukra lelnem