Találkozás
Az ablaknál állt, s várt belül, |
homlokát gyakran az üvegre nyomta, |
s ujjbegyeivel furcsa rajzokat |
|
Ha nem volt ott, akkor is ott volt: |
megkettőzte magát, s egyik felét |
odarendelte örök őrködésre. |
|
Olykor cipősarkak kopogtak, |
valaki beszélt, ő gyorsan kivágta |
az ablakot, de be is csukta gyorsan. |
|
Egyszer hangot hallott megint, |
s most már ablakot sem nyitott, |
csak kifordult az ajtón és elindult. |
|
Azt se bánta, hogy nem vett szép ruhát, |
azt se, hogy zűrben maradt a szoba: |
őbenne minden gyönyörű volt, |
és rend sugárzott róla messziről. |
|
|
|