Pojáca
s kínlódom bár égő igyekezetben, |
a célba vett szem még csak meg se rebben: |
nincs mentség: el kell kezdeni |
magam a veszteséghez edzeni, |
hozzászokni a vén fejekhez |
rajban csapódó, vétlen szégyenekhez, |
s tapasztalni, hogy a sekélyes |
harcban nem én vagyok esélyes, |
és hogy ahányszor ön-fölcicomázva, |
büszkén lesem, mit mutat a tükörkép: |
visszanéz rám egy egyre görbébb, |
pojácánál is pojácább pojáca. |
|
|