Szamócavirág
Mit szól hozzá a rend valamilyen |
őre-ura, hogy december tizen- |
kilencedikén – halljatok csodát! – |
kinyílt egy kisded szamócavirág? |
|
Kinyílt egy apró csillag a törött |
s barnára dermedt levelek között, |
s amikor tompán bealkonyodott, |
a csillag még izzóbban ragyogott. |
|
Sűrű tél volt, rendbontás volt tehát, |
hogy kinyílt az a megbódult virág, |
hanem bizonnyal célja volt vele, |
és tudta jól, hogy miért kezd bele. |
|
És tudta azt is, hogy nem tart soká, |
de boldog volt, hogy a kert homlokán |
s a télén és egy szürke, meghatott |
halántékon rövid fényt gyújthatott. |
|
Minthogyha pille tengerpartra száll, |
együtt éled kivétel és szabály, |
s az ár kidől, s a pille már sehol: |
parányi pötty a vízen valahol. |
|
|
|