Csillag

Falakon, vaskos rengetegeken,
a sötétség bástyáin át
a jövőből, mely sose lesz jelen,
ég égeti egy csillag sugarát,
vitézlő fészek-csillagét,
ölében az egyetlen értelemmel,
a kozmoszok s a kvarkok űr-jegét
harc nélkül is könnyen győző meleggel. –
Az őszülő fej meghajol,
a tompuló szem hálával telik:
túlról, a horizont alól
sejlő ösvény emelkedik,
s elhiteti, hogy végtelen.
S ki lassan a sajátmaga
mentsége lenni is már képtelen,
adatik újra bíznia, sőt tán biztatnia –
Az őszülő fej meghajol,
a meg-megrángó száj köszönni mozdul:
az idő szervezett árkaiból
csillag segíti nézni a síron túl.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]