Késő este
Szép alkonyat izzott, szép este sötétlett, |
volt kellemes élmény, dús emberi képlet, |
pillám le-lehullva zár már a világtól, |
szúrós-hegyes-éles tárgyai sorától. |
|
Hát kellene lennem boldognak ilyenképp: |
a percek, az órák tálam telemerték, |
nyúlok nyugalommal, kígyó ha nyulat nyel, |
szúnynék ha akarnék, míg nem jön a reggel. |
|
Ám nézek ijedten, bűnbánva szemedbe, |
egy nappal a mindkét sírhoz közeledve: |
inkább szöges ágyon, kín gödribe hányva, |
csak állna időnk meg, bárcsak ha megállna! |
|
|
|