Én gyönge lélek
Most ha jönnél idegenül kicsit tört vállal |
fájós lábad miatt kicsit szabálytalan járással |
s a mostani szemeddel arcoddal kezeddel |
|
ha – mondom – idegenül és én nem volnék elég |
okos és jó képzeletű hogy meglássam az út |
idáig hozó szakaszát visszaidézzem |
a tízegynéhány ezernyi nappalt s éjszakát |
melyek koptattak zúztak deformáltak |
melyekben – kockáztatva a magad |
emberi rangját – akik rád bízattak |
azok rangját szolgáltad és nem a |
szentek pózában vagy akármilyen más |
tiszteletre számító vagy esetleg |
tiszteletet kikényszerítő pózban |
|
ha – mondom – megjelennél előttem idegenül |
mert valamilyen átkozott betegség |
zsákba tette s ellopta volna múltam |
s most kezdődnél nekem s mint amilyen vagy |
előzmények nélkül – |
ó gyönge lélek én |
tudnék-e úgy rád nézni ahogy illet |
ahogy megérdemled nagyon ezerszer is |
vagy elmennék melletted érzéketlenül |
tán szellő-könnyű részvéttel: „Bizony |
ilyen az élet” s fürkésznék a fiatal |
jóformájú üresek után kik pedig |
még arra sem volnának méltók (régi dal) |
még arra sem hogy saruid megoldják… |
|
|
|