Kajszifa
Megint egy ágad, vastag ágad. – |
Csonka gazdának csonka fája. |
De lesz gyümölcsöd, van virágod, |
s lesz lombod is, bújnunk alája. |
|
Gazdád is most, múltán a télnek, |
úgy érzi, nem lesz éve meddő. |
Vén gazda, vén fa –: félig élnek, |
hoz termést mégis mind a kettő. |
|
|
|