Őszutó
A zöld helyett s a földbarna helyett |
hányféle sárga, bíbor és vörös |
mintázza a kert gyűrött talaját, |
s majdnem kopasz minden fa és bokor. |
De az ág-bog rácsok-rajzolatok |
tapadva a házfalra, kerítésre, |
az ég alján a horizont-szegélyre |
a hullt lombnál százszorta díszesebben |
ékítik a környezet pusztaságát. |
|
Mégis e két- s háromdimenziós |
szépség-konstrukcióból jéghideg |
szél vág ki, szürke hófelhők osonnak, |
mégis ősz vége van, mégis a tél jön, |
a szem öröme mégse tud leszállni |
a hús mélyébe. |
Vagy talán nem is |
valódi öröm ez? Mögötte rém- |
árnyékok bűnbandái sompolyognak. |
|
|
|