Kishalál
Megindulnak: a vadszőlő először |
s kipirosodva mintha lázban |
majd kopaszodva fokozatosan |
aztán a körte szintén pirosan |
s bandában a kajszi a meggy a ringló |
a barack a ribizli és a szőlő |
ők már inkább rákbeteg sárgulással |
az egész kertet bánattal beszórva |
s a sor végén a kórház-kertből egy-egy |
ágát átnyújtó aggastyán akácfa |
a legkésőbb elalvó s ébredő |
Valamennyin látszik a nyugtalanság |
csöpp légmozgásban is nagyon remegnek |
súgnak-búgnak: egymást s maguk csitítják |
(hiszen Júlia is – bár esküdözve |
hogy bátor lesz – mielőtt az üvegcsét |
kihörpintette megborzadt a szörnyű |
kételytől hogy fölébred-e megint) |
Mert nincs itt sincs biztos garancia |
s a hervadás egyfajta kishalál: |
vonulnak föl s ki tudja hogy a szokvány |
folyamat megáll-e meg bír-e állni |
a még eltűrhető végső határnál |
vagy túllép rajta s nem lesz visszaút? |
|
|