Költők, fiatalok
Öcséim drága öcséim költők fiatalok |
kiábrándítsalak? én rosszat nem akarok |
|
én nem akarok rosszat de ne kérdezzetek |
ne kérdezzétek hogy s mint látom a költészetet |
|
mondtam igen hajdanta én is nagy szavakat |
hogy így meg úgy hogy szentség nincs más a nap alatt |
|
hogy életem egyetlen tartalma célja ügye |
hogy azért van hogy az embert magasabbra vigye |
|
hogy nincs alku hogy érte semmi se drága hogy… |
– miként ti gondoljátok költők fiatalok |
|
nyilván kijelölve napom már mire nem jön éjszaka |
vagy éjszakám amelynek nem pirkad hajnala |
|
ha valamikor hát most köntörfalazni tilos |
(bár ahogy mondják: mindent eltűr a papiros) |
|
vagyis: csak írtam írtam s a szavak szerkezetek |
a vers rámkényszerített mindig egy s más szerepet |
|
s ha új lett készen: – újra ha sok-sok – mind az egész |
gyümölcseként termett egy kancsal viselkedés |
|
esetleg félig kancsal vagy negyedig ötödig az |
az arány mindegy az a fontos hogy valamiképp nem igaz |
|
öcséim drága öcséim költők fiatalok |
ringyók a szavak befűzni ne hagyjátok magatok |
|
úgy se hogy mint a bogáncsok rátok ragadjanak |
vagy szándékotok ellen valami mást mondjanak |
|
úgy se hogy ami végül mindebből megszületik |
az dirigálja az embert az embert bennetek itt |
|
legyen példátok inkább a rendes szívdobogás |
ami egyszerű tiszta nem szól bele álca fogás |
|
persze a költészet szent mást nem vallok ma se még |
de úgy ahogyan szent az ember a föld meg az ég |
|
sokat tanultam idáig s lám ennyit tudok ha tudok |
öcséim drága öcséim költők fiatalok |
|
|
|