|
A hetvenéves Takáts Gyulának,
a „Száz nap a hegyen” költőjének
| Kis, nagy világok… Mozdul a tér, ahol |
| lépkedsz; idődben „kozmikus óra” jár; |
|
„ömlik, folyik” „a zöld tenyészet” |
|
Heszperián, Hegyen innen és túl. |
|
| Echó, Diána, Püthia kertjei |
| s a Kert – a kerted (s tán Dani Jánosé), |
|
melyik valódibb? Fönt Apolló |
|
száll-e vajon vagy az égitest-Nap? – |
|
| Cellád előtt ülsz s nézel: a Tó, a karszt, |
| a mész, a tőkék, két olajos-cserép, |
|
fürtök, mohák… s lent, arra messzebb |
|
hordja serény had az ért gyümölcsöt. |
|
| Cellád előtt ülsz: térdeiden papír, |
| hallgatsz: virág, lomb, fű – az Egész felel; |
|
diktálnak, és te írod, írod: |
|
egybecsiszolva a tarka szókat. |
|
| A Parnasszusra, Delphibe visznek el? |
| Vagy őket hozzák? Leggörögebb magyar, |
|
görög mennyboltot nyitsz fölébünk: |
|
kéket örök, ragyogó szelekkel, |
|
| melyek közé bejajdul a Végzet is, |
| mert így arányos. Ám te vigyázva élsz: |
|
sugárzod egyre s fogyhatatlan |
|
fénnyel a Rend geometriáját. |
|
|