Bárdosi Németh János után
Ilyen kemény sorokat, ily kegyetlen |
strófákat: engesztelhetetlen |
verset, nem föllebbezhető |
ítéletet, amit halálba-dermedt |
ilyent soha még tőled… Elvett |
a pusztulás hangot, papírt, |
tollat, múzsát –, lezáratott |
a szép szó, a végén a ponttal, |
amelyet a törvény rakott. |
|
Ó, néked nyilván fájna! Hisz |
nálad a háborgó szigorral |
együtt járt a bocsánat is. |
|
|
|