Jékely Zoltán meghalt
Jékely Zoltán semmit sem csinál. |
Jékely Zoltán meghalt, ezt csinálta, |
utoljára igen rosszat csinált, |
ha ugyan ez valamilyen csinálás, |
vagyis cselekvés. A nyelvtan szerint |
beálló, illetve befejezett |
történést jelent a „meghal” ige, |
és mert mozzanatos, csak egyszeri, |
nem ismétlődő s ismétlődhető |
történés-fajtát. |
Nos, Jékely Zoltán |
meghalt, egyszer és végérvényesen. |
Ez történt véle, és utána még |
az, hogy letakarták, és hogy kivitték |
a kórteremből, a hűtőbe tették |
kellő jelzésekkel, s negyednapon |
fölboncolták, majd egybeillegették, |
szivaccsal lemosták, sötét ruhába |
bújtatták, megborotválták, kevés |
haját, zilált bajuszát rendbehozták, |
kezét a mellén szépen összerakták, |
aztán a végén átadták további |
intézkedésre a temetkezési |
vállalatnak, mely éppen április |
elsején, szörnyű, éppen április |
elsején, tán, hogy stílusos legyen |
épp április elsején eltemette. – |
|
Jékely Zoltán semmit sem csinál. |
Az „elhagyott lakások” … az a „lány |
a Via Appián” … „a kapufa |
a nagyváros határán” … amaz „árva |
kalap-korona” … a „csodálatos |
asszony-kölyök” – egyik se volna képes |
akár csak centit megmozdítani |
szemét, kezét, lábát. |
De valahol |
és valahogy (mert másként nem lehet!) |
Jékely Zoltán fontosat csinál, |
nyilván idáig nem csinálhatót: |
teli tüdővel szívja, remegő |
orrcimpákkal szippantja, légzi, issza, |
amiért, lelkes Don Quijote, forró |
éveiben villogva küszködött: |
„a végtelenség lányhaj-illatát”. |
|
|
|