Stációk
József Attilának
Szegény test! el kellett viselnie, |
hogy testté váljék benne az ige. |
S midőn a transzszubsztanciáció |
megtörtént, s már beteljesült a szó: |
az értékvesztett, régi „vashatos” |
eldobható lett mint utálatos. |
Szegény test! csakhogy járt a vére még, |
a szív tovább dobogta ütemét, |
s holott üres volt, működni akart. |
Nem bírta –, hát leomlott, mint a part. |
|
Ha nem volna a nyelven, agyban. – |
s minden más élő s éltető, |
|
ország: már őrzi ronthatatlan, |
|
A tenyér ököllé szorulhat, |
tudunk jövőt ápolni s múltat: |
|
s többé-ki-nem-iktathatóan |
haza lett az etájt lakókban. |
|
|
|
|