A közelgő fal
Járt uton sem láthat mindent a szem: |
ha égre néz – talpa alatt a földet, |
ha talpa alá – akkor az eget. |
Az emlékezés mégis kimeríthető. |
De amit holnap reggel láthatok |
vagy holnap délben, holnap este, |
az még nyilván nincs kimerítve, és |
tán kimeríthetetlen is lehet. |
|
Minek küldeni vissza a szemet, |
mikor új látványok serege várja, |
miért erőltetni a sötétségbe, |
mikor fényben röpködhet kedvire? |
S így még izgalmak is remélhetők. |
|
A közelgő fal persze hogy keresni készt |
a biztosabb és tágabb tájakat, |
de itt a summák summája következik, |
a minden-fontos és a minden-lényeges. |
Figyelmesnek kell lennem és hűnek nagyon |
és bátornak és nem kímélőnek magam, |
s zokszó nélkül vállalnom a vegyes |
batyukkal rám köszöntő perceket. |
|
|
|