Közös ritmusra

Egyén… egyéni… külön út… saját…
nem néztem se jobbra, se balra:
„Először így, mióta a világ,
más majmol csal, – vagy (hogyha kéne) csalna”. –
Így hittem. – S hökkenek, szégyenkezem,
milyen tucat-formán öregszem,
látom, mert vizsgálom figyelmesen:
szándékom ellen járt úton törekszem.
Ó pénz, betegség, nő, család, halál!
Visszhangjuk összevissza csapdos.
S lám, lábam a közös ritmusra jár:
hűtlen magamhoz lettem hű magamhoz.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]