Ekkora vénségben

Ekkora vénségben ha már nem is magos
hegycsúcsról legalább kis dombról illenék
néznem a síki élet mozdulásait
csak szememmel keveredvén beléjük
merthát szaguk s hangjuk föl úgyse juthat
s tanulságokkal telve alkalmazni csak
vagy fölismerni tettenérni értően
a jólismert törvényeket örvendeni
pontos és szép valósulásuk rendjének
hisz megadatott lassan szinte végeig
járnom az általában lehető utat –
s ekkora vénségben bizony nem illenék
félnótásan krajcáros zavarokba
bonyolódnom amelyeket különb-különb
uracskák ugrató hoppszái keltenek
nem illenék olcsó győzelmek ál-dicsek
fény-hajhászó kis pulijává züllenem
méltó méltóság kéne inkább példának
megőrzendő önérdekemben legfőképp
hogy végül is ne kényszerüljek csődömben
magam magamtól is elundorodni
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]