Simeon tűnődése
Én Simeon kin rajta volt a Lélek |
s ma is várja de folyton horgadóbban |
mert harapás rágás helyett |
eljő lassan a csámcsogás kora |
mert a nemző ágyék helyett |
eljő lassan a férfi szégyene |
mert a körülmetszett szavak helyett |
eljő lassan az ázott motyogás |
én Simeon még meg-megpróbálom karom |
emelgetek ezt-azt és figyelem magam: |
tudnám-e majd… |
De mind gyanúsabb |
a készülő kéz: megbírná-e még |
a gyermeket? Gyanús a boldog |
áldásra ünnepi szavakra rendelt |
száj: képes lesz-e még kinyílni és |
hazugság nélkül szépet mondani? |
|
hogy itt járt már a gyermek s nem volt rá szemem |
nem is sejtettem hol mikor milyen |
külsőben formában kinek minek |
a képiben esetleg egy órányi vagy |
egyetlen percnyi gömb-teljességként vagy egy |
vers verssor kéz szem öl kölyök mezében |
itt járt s nem ismertem föl ostobán? |
|
Ki kérte az ígéretet? Én nem de az |
anélkül is mindenkinek kiosztatik |
csak a folyton nagyobbnak-várt miatt |
könnyű a tévedés most már tudom |
|
Az ablaknál ülök Nehéz tavasz |
Kincseket mutat mégis a világ |
Remegés bélel hűs kételkedés |
Én Simeon előre s hátra nézek |
és kétfelé tanácstalan vagyok… |
|
|
|