Ennyi volna?
Ami egyszer vértől virágzott, |
lesz lassan sorsom részese. |
|
már mint szelid tulajdonom, |
szolgálja híven hajlamom. |
|
Hát mindent (önmagunkat is?) |
elveszteni csak ennyi volna, |
|
S tán innét túlra vándorolva |
az itt szintén átlényegül, |
s fölkél megint a hunyt nap is? |
|
|
|