Ha valahonnét túlról
Nehéz és furfangos vizsgálatokkal |
föltáratik a test minden hibája: |
a kicsik nagyok és a legnagyobbak |
azok is melyek némi tévedéssel |
megszabják már az út végét is |
megszabják már az út végét is |
Aztán |
elkezdődik a százarcú hazugság: |
fátylat ködöt bont fújdogál aranyport |
s az érdekelt él eufóriásan |
valódi szenvedését is tagadja |
míg végül orra bukfencezve eldől |
Ám hogyha túlról egyszer visszanéz majd |
sajnálja a holdkóros handabandát |
hogy nem volt képes pontosan figyelni |
s szégyelli hogy emberi rangja nélkül |
volt kénytelen utolsó útra menni |
|
|