Révfülöp, október

 

I

A Fülöp-hegy mögül mintha a túlsó
lejtőről csúsznának föl a gerincre
s a lendülettől még följebb az égre
hajszolva szinte egymást rosszkedélyű
kajánsággal fakószürkén a felhők
s a napot egyre-másra eltakarják
Tanácstalan az őszi táj: a zöldet
még csaknem épen őrzi de a fény-árny
kavargásában kétkedik melyiknek
jobb hinnie melyik szabály s kivétel
De én tudom ha kicsit kora is még
záróráról beszélni új csirát csak
a pusztulás hajt s kertben réten erdőn
a parti parkban szőlőkben kövek közt
rokon a bomló vegetáció: a
negatív sarjadás és nemsokára
az gyűjthető csokorba
az gyűjthető csokorba Lám a tó is
másik szerepre készül: mind sürübben
párákba bújik nyilván próba végett
s az izgatott nád-nép nem győzi vinni
az egynemű híreket két irányban:
szünet nélkül súg-búg hogy ezt se azt se
érjék váratlanul az események
 

II

Szögletes kemény szelek
 
vándorlás otthontalanság
 
itt is ott is hontalanság
rendes fészkében a testben
nem nyugszik meg a lélek sem
 
rideg-hideg a világ
 
szem fül bőr nyelv orr egyet észlel
 
s hőköl menne is tovább
 
maradék reménykedéssel
hova menne? tüske nőtt
mindenütt ha út ha cél
csak a múltat a jövőt
az előre- s vissza-álmot
lakhatja meg aki fél
 
októberi koratél
 
cidrizteti
 
az emberi
 
a növényi s az állati nagy családot
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]