Üdülőtelep

Csak sziluettjük s remegésük –
az utcasort suhanc nyárfák kísérik
Föl-föllódul gömbölydeden
az aszfalt puha melege – időnként
egy-egy élesebb szögletes
légár a tó felől oldalba kapja
Üdül a polgár noha nyögve
de akkor is: Mindent bele!
Sör kártya makacs röhögések
külön komfort a test külön
fortélyos igényeinek
Az ég feketül feketül
sziluettjük és remegésük
sincs már – szétoldódott – a fáknak
Az ég-sötét s a föld-sötét
záródó préspofái közt
jajveszékelő röhögések.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]