Az alkony ilyenkor

Az alkony ilyenkor az alkony
 
kárpótol egymaga
sivár ilyenkor a nappal
 
sivár az éjszaka
De az alkony az alkony – az égen
 
nyugat felé merev
kék-zöld-vörös kusza foltok
 
merengenek
Az égen az égen nagy-nagy
 
hézag szakad
a fényes foltok amonnan
 
mögüle látszanak
ahonnét nyugtatás jön
 
hová kérezkedés
találkozik ez a kettő
 
a béke s a küszködés
és meghajszol ahogy kell
 
aztán ölébe vesz
az alkony ilyenkor az alkony
 
a bolyhos a jég-eres.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]