El-nem-küldhető-levél Devecseri Gábornak

Gábor, nemszeretem hírek kerengnek,
azt mondják e hírek: halálodon vagy,
napjaid, heteid talán ha vannak.
Hallom, s mit tehetek? Kivel lehetne
megtárgyalni dolgod? Ha semmi másért,
hát rendezni a zűrzavart magamban.
Nemrég öreg holmik között kutattam,
s gyűrt diáklap akadt kezembe: versed
s versem benne. Mikor? Gyerekkorunkban.
Tegnap? Tegnapelőtt? Vagy sohanapján? –
Gábor, nem hiszem el. Kivel lehetne
megtárgyalni dolgod? Tavasz felé jár,
nem kedvelnek ilyen mogorva témát.
Csak rágom magam. Nem értem, nem értem.
Itt tartunk? Pedig én – Zeuszra! – mindig
úgy képzeltem, ha köztünk már meguntad,
szólsz, és a Múzsa-kar sietve jön majd,
s jön velük dalos, égi, szent Apolló,
s elvisznek ragyogó Olümposzukra.
S jaj! gondolni se mertem arra, hogy csak
Morpheusz marad a görög világból,
s vesz karjára szegényt, ha nem birod már.
 

1971 április 22.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]