Anna-Maija Raittila

Középkori katedrálisok ünnepi köznapisága

Assziszi Szent Ferenc és rokonai

forró Dél fügefák olajfák

mindig a tűz a nap a ragyogás

Tiszta homlokáról a hó

bőréről a fenyők

hangjából a félsötét éjszakák

egész lényéből a kristály-vidék

Ez a parányi asszony csoda hogy elbírja magát

sorsok raja villódzik komorul leng benne súlyosodik

ez a parányi asszony térben és időben ki tudja meddig ér

én láttam búcsúztatni vigasztalni halál előtt

és láttam egyszerű lelkek egyszerű örömében örülni

Északról a hűs rendet a hűség

bizonyosságát a keretek szelid

erejét hozza körbehordja segít vele tanít

Délről a szertelen tüzet a lélek

Szentlélek-alakját a termékenyülés

hevét az eksztázis fekete-vörös viharát

Huzalok futnak erre-arra háló feszül

országok egein érintésre megrezdülő:

erősebb szívdobogás elég máris jelez

Ez a parányi asszony egész földet áttelepített

a fenyők közé akácok keveredtek a rétekre gémeskutak

ez a parányi asszony hazai nyelven szól hozzájuk az idegenben.