Endymion

Kibújik az éjszakából
dér-árnyék-por még a bőrén
Vas-éj fém-szín-tompa fátyol
a derengés delelőjén
Rég nem jártam erre rég nem
Mállik dől a házak alja
őszi grundok négyszögében
őszi szél a gazt kavarja
Fönn a hold belőle éles
tiszta szem néz nem is egy szem
aki nincs most mint föléled
aki látott hajdan egyszer
s most kutatja mit talál még
mi maradt meg a kölyökből
Monstrummá növeszt az árnyék
sompolygó köd hömpölyög föl.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]