Fészek

 

 

 

 

Mégis könnyebb

Rajongások fölborzolódó
idegek eltökélt kigázolás
a kuszaságból a nagy cél felé
régi régi szerelmeim
Másképp lett másképp csinálom ma már
nem látják az asszonyszemek
nem hallják az asszonyfülek
nem gondolják az asszonyok
Bennem izzanak lobogóra
találkozások bennem
bágyadnak el és hunynak el
az én örömeim javára
az én növekvő bánatomra
Fanyar bölcsesség? Úgy bizony
s nem könnyű lenni csatatér sem
De ha belül a vereség
mégis könnyebb kibírni
A harc folyik nemcsak szokásból
a szív halálig didereg
halálig keres fészket takarót
s folyton gyávábban folyton hevesebben

 

 

 

Nem történt semmi

Ágyad habár vetetlen
s lélegzetvételed sem
dagasztja párnaképpen
az éj csöndjét körébem
hogy mint a régi gyermek
mélyében úgy pihenjek
oly kő-megbonthatatlan
zenélő nyugalomban –
Szálltál zajos vonatra
s maradtam bár magamra
velünk egy-lélek egy-test
nem történt semmi kedves.

 

 

 

Hogy példa is lehessünk

Ha már egyszer kiváltál milliárdok
félelmes nyüzsgéséből ha kemény
léptekkel utamba kerültél
ha már egyszer én is oly biztosan
vártalak mint ki régtől tudja jöttöd
ha már a rendhez tartozik találkozásunk
(és mennyi sok minden történt ezért:
fűszál csillag hold nap békék hadak
lettek mozogtak dúltak múltak el):
legyünk hívők szilárdak béketűrők
hogy példa is lehessünk másokért.

 

 

 

Temetés előtt

 

I

Hát ha igaz most már hatalmas
Szemét száját végképp becsukta
ágyékát is végképp becsukta
MEGHALT
MEGHALT eltehetetlenült
Hát ha igaz most már hatalmas
Itt ül mellettem és néz fölényesen és szánakozva
Mindent tud mint az Ószövetség 7-800 évet élt agg holtjai
s a csecsemőhalandóság néhány napos vagy hetes áldozatai
Mindent tud
Mindent tud egész lett kerek
 
Mellettem ül néz
 
melletted ül néz
 
mellette ül néz
 
mellettünk
 
mellettetek
 
mellettük
s a negyedik ötödik hatodik s milliomodik személy
 
mellett ül és néz
Ahogy éppen akarja
 
mert hatalmas
 
mert mindent tud egész kerek
Gyerünk az ájtatos mesékkel!
 
Az Atya ölében
 
csillagkoszorúban
 
angyalok karában
 
szeráf muzsikában
 
ebben meg amabban –
S arról szó sincs hogy elkezdett rohadni
 
Vagy ha szó van az más
 
ami rohad nem ő
 
a hullakamrában a jégen
 
csak teste dérpárásodik
 
csak teste fagy
Gyerünk a gyalogos mesékkel!
 
Szerteoszlik fűbe fába
 
pillangó lesz és virág lesz
 
egyszer volt nem lenni nem bír
S ha rohad csak azért hogy megmaradjon
 
De hát a földbarna-haj-keretezte
 
sárga homlok alatt
 
levélzöld szeme
 
de hát zene-hangja
 
de hát nevetése
 
de hát határtalan szíve?
Nem ül nem néz semmit se tud
 
Temessük el
 
keményedjünk
 
józanodjunk
 
könnyzacskóink
 
apasszuk el!
 

II

Hagyjuk meg a nap és a levegő
 
bizalmát:
  bizalmát: dugjuk előle ezt a szégyent
Az ív két vége
Az ív két vége jobb ha a földbe nyúlik
Ma még sorára vár csak a halott
 
Észlelnem kellene valahogyan
 
fújhat felőle szél
 
vagy anélkül is
 
jó vezető a lég
Nem észlelem
Nem észlelem fáj
fájNem észlelem jobb lesz eltemetni
 

III

 
Hogy se az ájtatos mesékre
 
hogy se a gyalogos mesékre
 
rá ne szoruljunk
 
Az idő vize lemossa a vért
 
az idő itatósa fölszívja a nyögést
 
az idő köde puha tánc-mozdulatokká a varázsolja a kín rúgásait
Aztán ameddig bírja az önző emlékezet
ameddig talál még valami ehetőt-ihatót benne magának
 
addig éljen
Később csak név legyen néhány adat
 
majd ez a kagylóhéj is törjön össze
 
mert így a rend
 
mert minden más hiúság
 
Siessünk
 
siessünk
 
temessük el!

 

 

 

Családi följegyzések

 

1

Eszter, Noémi, Zsófia: három
(Eszter a nagy,
Noémi a középső,
Zsófia a kicsi) lányom.
 
Ó, ha jönne, csak ne jönne,
 
csak ne jönne, ó, ha jönne,
 
jönne értük három derék legény:
 
megköszönném,
 
nem köszönném
 
meg én.
 

2

Nem születtem apának én sem,
ti adtátok neveltetésem.
Melyőnk kapott többet, ki tudja?
 

3

Pogány szentkép: középen lebegek,
négy nő fog át és tart a föld felett.
Ha olykor boldog lennem lehetett:
őket illeti köszönet.

 

 

 

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]