Inkább a válasz

A népművelő Lemle Géza szellemének

 
Hát most már sosem egyezünk meg?
Bár érveid csak növekednek,
csak súlyosodnak az időben,
igent nem hallsz már soha tőlem?
Ki erejénél többre képes,
többet ad, mint amije van,
árnyaiból mások számára fény lesz,
fázásaiból tűz, aki olyan,
mint te voltál, nyugton hagyhatja abba:
fala élőként sarjad magasabbra.
Idézgetem hangod: nehéz,
véknyul, gyöngül: kevés, kevés –
De hisz neked sem ez
volt érdekes,
inkább a válasz,
mely akármilyen tétován
buggyant föl szavaid után,
hitted, hogy cseperedő áradás az.
Hitted, hitted: tetőtől-talpig egy-hit!
Örök kétely kínzottja, én, szokatlan
heved gyakran sokalltam,
s kívántalak torpanni néha cseppnyit.
Ám te az anyák nagyszerű,
szelid-konok bizalmával szivedben
csak ültetted a gyönyörű
magvakat rendületlen,
s kihajtottak, megnyúltak, bokrosodnak,
teremnek, vagy termő-virágosodnak,
már nélküled,
ahogy az első tavasz nélküled,
az is, lám, fogyhatatlanul
ontja – mivel a mag már földbe hullt –,
az életet.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]