Valahol képletes

Valahol képletes zugokban igazi ajándékod miközben elcsalták volna százan mesével lobogó vallomással erővel a hódító gyönyör mindig-faló hevében: te őrizted nekem mindig-faló hevemnek előbb személytelennek csak később ismerősnek hittel hívén amit szégyenkeztem tagadni hogy üdvösségedet kapod tőlem cserében Kezed üres kezem üres mi lesz velünk?