Négy napja-éje

Kevesek közt se – egymagamban
négy napja-éje szólalatlan
néhányak társa a magányban
váratlan társakra találtam:
megjelöletlen mindenekre
jóismerős idegenekre
kövekre fákra csillagokra
kölykökre nőkre férfiakra
utakra házakra esőkre
madarakra szitakötőkre –
S négy napja-éje szólalatlant
szólítanak most fogyhatatlan
s én boldogan lényem kibontva
lesem mit hogy ki és mi mondja:
a csillagok kristály-beszédét
az esők cinkos zümmögését
ingó gőgjét a férfiaknak
türelmét a tiport utaknak
a kő érdes szavát a kőtől
a nő édes szavát a nőtől
csak a magáét mindahánytól
nem az enyém sokféle szájból:
s doromboló szívem a tiszta
közös nyelvet tanulja vissza
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]