Idéző
|
Halott bátyámnak
| Hallod-e? Nagy, tenyeres árnyak |
| Hallod-e? Inkább engedsz a halálnak? |
| Mivé lettél? Kiféle vagy? |
|
| Hát ez a hűség? Egy-vérem, milyen |
| varázsigéket sugdostak füledbe, |
| hogy mindent elfeledtél hirtelen, |
| s nem emlékszel hangomra és nevedre? |
|
| Lábatlan! egycsapásra mily serény |
| lettél! És segítség se kellett? |
| Kit botladozva vittem én, |
| mosolygod már a részvevő türelmet? |
|
| Jól játszottál. A csonka-bonka |
| test úgy feküdt roncsan, sután, |
| mint furcsa lom, magát szemétre dobva |
|
| S most mégis milyen leleményes |
| a tenyeres árnyból, a fényes |
|
| Hallod-e, öregebb, erősebb, |
|
| hallod-e, miért szomorítsz meg, |
| miért nem szólsz annak, ki várva-várja, |
| hallod-e, miért nem tanítsz meg |
| a legnagyobbra, a halálra? |
|
|
|