Aggódás
| Félve bocsátlak el, hogy fél napig |
| ne lássalak. Máskor nyugodtan |
| néztem igyekvő, boldog lábaid, |
| s figyeltem, amint lépted fogyva koppan. |
|
| A szeles égben álnokság lakik, |
| madár helyett gép szálldos ottan, |
| fene sárkányok úszkálnak a híg |
| vizek mélyén az átlátszó habokban. |
|
| Minden búcsúnkban egy kicsit temetlek, |
| kicsit mindig sírok partjára csetlek, |
| (valóság lett e szürke frázis). |
|
| Mindig kissé az őr-emlékezetnek |
| adom búcsú-pillantását szemednek. |
| – Ó, lesz-e új találkozás is? |
|
|
|